Tanulás újragondolva: A mesterséges intelligencia és a jövő tanulási élménye (LxD)

Előadásomban áttekintettem, hogyan alakítja át a mesterséges intelligencia (MI) és a kapcsolódó technológiai fejlődés a tanulási környezeteket és a tanulói élményt. Kiindulópontként azt az ívet mutattam be, ahogyan az ismeretszerzés története során a hozzáférhető tudás egyre bővült, megszerzésének ideje pedig radikálisan lerövidült.

Ezután sorra vettem azokat a már elérhető technológiai újításokat, amelyek új minőséget hoznak a pedagógiai gyakorlatba: az okostankönyveket, az automatizált ügynököket, a multimodális tanulási eszközöket és a nagy nyelvi modelleket, valamint a küszöbön álló nagy világmodelleket (például a Google Genie 3-at) és az agy-számítógép interfészeket.

Kitértem a környezeti és társadalmi változásokra is – a generációs sajátosságokra, a sajátos nevelési igényű (SNI) tanulók számának növekedésére és a fokozódó kognitív terhelésre –, valamint arra, hogy ezek miért tesznek szükségessé új pedagógiai paradigmákat, differenciált és adaptív tanulásszervezést.

Az előadás záró részében egy szemléleti és módszertani keretet, a MIDI-modellt ajánlottam. Ez a motiváció, az innováció, a differenciálás és az implementáció négy pillérére épül, és olyan jövőálló, a tanulási eredményekre összpontosító, technológiával összeegyeztethető oktatási környezet kialakítását segíti, amely hosszú távon is fenntartható.

Célom annak felvázolása volt, hogyan fogadhatják be az intézmények és a pedagógusok a gyorsuló MI-fejlődést saját gyakorlatukban fenntartható, reziliens és inkluzív módon.

Videós betekintés

Az egri Országos Köznevelési Szakértői Konferencián plenáris előadásként elhangzott előadásról videós betekintés is készült: megtekintés a YouTube-on (új lapon nyílik).