Az ASTERA-módszertan kifejlesztése

Kihívás

Egy múzeum, egy látogatóközpont vagy egy élményközpont egyszerre turisztikai helyszín és tanulási tér. Az ilyen helyek fejlesztésénél sok szempont fut össze: a tér, a fények és a hangok, a digitális eszközök, a látogatói útvonal, az üzemeltetés és az akadálymentesség. Ezek a szempontok gyakran külön-külön, egymástól függetlenül kerülnek a tervezőasztalra, a látogató viszont egyben éli meg őket.

Különösen nehéz feladat olyan teret tervezni, amely a neurodivergens látogatók számára is kiszámítható és befogadó, miközben a többieknek is izgalmas élményt ad.

Megoldás

Az ASTERA ezt a sokféle szempontot egyetlen, jól követhető rendszerbe rendezi. A neve a hat pillér angol kezdőbetűiből áll össze:

• Artificial Intelligence: mesterséges intelligencia a tartalomgyártásban és a személyre szabásban
• Spatial Renewal: a fizikai tér tudatos megújítása
• Tone and Light Cues: fények és hangok a figyelem vezetésére, kognitív támogatásként
• Enhanced Learning Pathways: egyéni és közösségi tanulási útvonalak
• Responsive Immersion: a látogatóra reagáló, interaktív élmények (AR, VR)
• Accessibility and Sustainability: akadálymentesség és hosszú távú fenntarthatóság

A pillérek egymással is kapcsolatban állnak, több mint 370 kapcsolódási variációban. A tervezés így minden helyszínen az adottságokból indul: egy kis falumúzeum és egy nagy élményközpont ugyanazzal a gondolkodással fejleszthető, eltérő költségvetéssel. A kidolgozás Design-Based Research módszerrel, valós fejlesztéseken keresztül történt, és a keretrendszer azóta is folyamatosan fejlődik.

Eredmény

A keretrendszer 2025-ben a HuCER konferencián (Debreceni Egyetem) „Az Év Legjobb Poszterelőadása” II. díját kapta a Magyar Neveléstudományi és Oktatáskutatók Egyesületétől. Az ASTERA-ra épülő fejlesztési irányok hozzájárultak ahhoz, hogy az ózdi gyűjtemény 2025-ben elnyerje „Az Év Ipari Történeti Múzeuma” címet. A keretrendszert gyakran „ózdi modellként” is emlegetem, mert Ózdon született, és itt fejlesztem tovább.